A pikkelysömör, vagy néven Psoriasis, egy elszarusodási zavarral járó bőrbetegség, mely családi halmozódást mutat, tehát a hajlamot örökölhetjük, de a betegséget különböző külső faktorok indíthatják el, azonban ezeket pontosan meghatározni nagyon nehéz.

Jellemző rá, hogy a túl gyorsan zajlódó elszarusodásnak köszönhetően vörös, laposan előemelkedő foltok jelennek meg, melyeket fehér elszarusodott réteg fedhet. Ezek a foltok jellemzően a térdeken, könyökökön kezdődnek, később testszerte terjedhetnek. Előfordulhatnak még a körmökön (a körömlemez egyenetlensége) és a fejbőrön is (erősen tapadó, nagy mennyiségű korpa vagy vörös foltok). Azok a páciensek, akiknek csak kis terület érintett a testén, megelégszenek egyszerű külső kezelésekkel, akiknek viszont nagy testfelszín érintett, vagy látható helyen van, és ezért az életminőséget nagyban befolyásolja, azoknak mindenképpen belső kezelésre van szükségük. Ezeket a belső kezeléseket két nagy csoportra oszthatjuk, az ún. régebbi típusú kezelések (ezek a tablettás kezelések), és az újabbak, az ún. biológiai terápiák. A biológiai terápia során injekció, infúzió vagy legújabban már tabletta formájában juttatjuk a szervezetbe a gyógyszert. Ez egy fehérjemolekula, mely bizonyos fehérvérsejtek működését olyan módon változtatja meg, hogy a hibás elszarusodási folyamat normalizálódik, tünetmentes lesz a páciens. Bármelyik típusú gyógyszert választjuk, mindkettőt kivizsgálás előzi meg, és sajnos nem mindenki kaphatja meg ezeket a gyógyszereket, csak ha megbizonyosodtuk, hogy nem áll fenn nagymértékű kockázat. A páciens addig tünetmentes, vagy él kevesebb tünettel, amíg a gyógyszert szedi, utána tünetei visszatérnek. Azonban a korszerű biológiai terápiák folyamatos fejlesztésével, egyre inkább olyan gyógyszerek kerülnek forgalomba, melyeket hosszú éveken keresztül kaphatunk, akár fiatal kortól is, hosszú távon sem okoznak egészségkárosodást. Ezek a biológiai terápiákat csak a törvény által előírt ún. centrumokban kaphatják a páciensek.

Gyakran belszervi betegségek együttesen fordulnak elő a pikkelysömörrel: ízületi gyulladások, szív-és érrendszeri betegségek. Ezért kivizsgáláskor fontos, hogy ezekre is gondoljunk, és ha ilyen típusú panasza van a betegnek, a megfelelő szakorvoshoz el kell menni. Sokszor az ízületi gyulladás hamarabb kezdődik, mint a pikkelysömör, de sokszor történik meg az is, hogy a bőrtünetek világítanak rá a háttérben alattomosan meghúzódó ízületi gyulladásra. Ilyenkor mindkét betegséget egyszerre kezeljük a reumatológusokkal.

Akne, vagy más néven pattanásos bőrbetegség, szinte mindenkit érint élete folyamán, az egyik leggyakoribb bőrbetegség. A serdülőkor velejárója, az élet ezen időszakában mindenki találkozik vele, igaz, minden fiatal eltérő mértékben, más-más súlyossági fokozatban. A serdülőkori pattanások, az akne, lányoknál 13-14 éves korban kezdődik általában, fiúknál 1-2 évvel később. Azoknál a fiataloknál, akiknél csak néhány pattanás jelenik meg az arcon, nem beszélhetünk akne betegségről, hiszen ez a felnőtté válással együtt járó hormonális változások miatt következik be, ez a normális fejlődés része, ezért nem minősül betegségnek. Ha viszont sok pattanás jelenik meg arcon, esetleg háton, vállon, mellkason, és ezek a pattanások nagyobbak mint 2-3mm, esetleg csomókká válnak, akkor már akne betegségről beszélünk, és kezelésre szorul, annak érdekében, hogy ne egész életre szóló heggel gyógyuljon, illetve, hogy a serdülőnek ne kelljen azzal a lelki teherrel együtt élnie, hogy arca, teste ennyire „rossz” irányban változott, és ez ne tegye rá a bélyegét a társaival való kapcsolatára. Erről nagyon kevés fiatal beszél, akkor is, ha eljön a rendelőbe, mert szeretné kezeltetni, de ez egy valós veszély és teher a fiataloknak. A serdülőkori akne lányoknál ezen életszakasz lezárultával, kb 18 éves kor körül gyógyul normális esetben magától is, fiúknál 1-2 évvel később.
A serdülőkori akne betegségen kívül egyre gyakrabban lehet találkozni a felnőttkori akné-val, mely főleg a fiatal nőket érinti, 25-35 év körül. Ez már mindenféleképpen betegség, hiszen ebben az életkorban normális esetben már nem zajlanak olyan hormonális változások, melyek ezt indokolnák. Ilyenkor bizonyos gyógyszerek, hormonális betegségek, életmód, helytelen bőrtisztítási szokások okozhatják. Kezelésük sokkal nagyobb kihívás, mint a serdülőkori akne kezelése.
Az akne azokon a testrészeken alakul ki, ahol nagy számban találhatóak faggyúmirigyek, illetve ezek fokozottabban működnek: arc, váll, hát, dekoltázs. A faggyúmirigy feladata, hogy a faggyú termelésével és ennek a bőrfelszínre való kijuttatásával a bőrünket zsírozza. Ezen zsírozás nélkül bőrünk nem tudja kifejteni védő hatását, nem funkcionál megfelelőképpen. Ha viszont túl sok faggyút termel, illetve nem tudja valami oknál fogva folyamatosan a felszínre juttatni egy kivezető csatornán keresztül, meggyűlik a faggyúmirigyben, kialakul egy tágult zsákocska, tele faggyúval, mely már látható a bőrön. Ezek a mitesszerek, vagy más néven comedo-k, melyeknek a közepén az eldugult szájadékban egy fehéres-sárga, majd egy fekete színű faggyúdugó látható. Kozmetikai tisztítás során ezeket a comedo-kat tisztítja ki a kozmetikus nyomkodással. Ha a mitesszerekben elszaporodnak bizonyos baktériumok, a mitesszer begyullad, a faggyúból genny lesz, kialakul a pattanás, vagyis az akne. Egyes esetekben ezek a pattanások nagy méretűre nőnek, akár 1cm-es csomók is kialakulhatnak, ilyenkor feltétlenül kezelni kell őket. Miért van az, hogy egyeseknél kialakulnak nagy méretű, akár összefolyó pattanások, másoknál nem, vagy alig? Az utóbbi években a kutatások során kiderült, hogy a súlyos akne kialakulásához öröklött hajlam szükséges, illetve olyan gyulladásos molekulák képződnek a bőrben, melyek kialakítják, és fenntartják ezt a gyulladást. Ezen gondolatmenet mentén az akne betegséget már a speciális gyulladásos kórképek közé sorolják (ez utóbbi természetesen nem a serdülőkorban megjelent néhány pattanásra vonatkozik).
A fent leírt kialakulásból adódóan látható, hogy a akne kezelése attól függ, hogy milyen fajta akné-val állunk szemben, milyen korú a páciens, milyen súlyossági fokozatba tartozik a betegség, betegség-e egyáltalán. Kezeléskor be lehet avatkozni a pattanás kialakulásának mindegyik lépcsőjébe: vannak faggyú termelést csökkentő szerek, hámlasztó szerek, melyek a faggyúmirigy kivezető csatornájának elzáródását akadályozzák, antibakteriális szerek, melyek a comedo-k felülfertőződését gátolják, illetve gyógyítják. És mindegyik szerből létezik krém, illetve belső kezelés is, mely szájon át szedhető. Az akne kezeléséhez nem utolsó sorban hozzátartozik a helyes bőrtisztítás és bőrápolás is, melyre speciális gyógykozmetikumok állnak rendelkezésre.

A bőr gombás fertőzéseivel mindenki találkozik élete során talán többször is. Viszonylag ártalmatlan fertőzés, mely kellemetlen viszketéssel jár, illetve időnként igen látványos tünettel. Máskor viszont akár évekig is „hordja” magán az ember, mivel nem okoz panaszt, és nem is annyira feltűnő tünettel jár. Vannak hajlamosító tényezők, melyek esetében gyakrabban alakul ki bőrgomba, ilyen a cukorbetegség, túlsúly, ill. az immunhiánnyal járó kórképek.
Típusos megjelenése, és talán a leggyakoribb fajtája a lábujjak közötti gombásodás, mely először a lábujjak közötti bőr kipirosodásával, majd hámlással, ill. a bőr kifehéredésével, berepedezésével jár. Erős, időnként kínzó viszketésre panaszkodunk ilyenkor. Szintén gyakori még a talpon megjelenő bőrgomba pirosodás, hámlás, viszketés formájában, melyet „mokaszinláb”-nak is nevezünk. Ezen betegségeket a Trichophyton nevű gombák okozzák általában. A lábgomba kialakulásához nagyban hozzájárulnak a rosszul szellőző, szintetikus anyagból készült lábbelik elterjedése, de ide tartoznak a nem szellőző munkavédelmi cipők viselése is, melyeket természetesen nem lehet helyettesíteni a munkahelyen. Ezért azt tanácsolom, hogy amikor lehetőségünk van rá, jól szellőző lábbelikben járjunk. Ha már kialakult a lábgomba, vásároljunk gombásodás elleni krémet a patikákban (szinte mindegyik vény nélkül kapható), napi 2x használjuk, és a lábujjak közét válasszuk el gézlapokkal. Természetesen nagyon fontos a minél nagyobb pamuttartalmú zokni vagy harisnya viselése szintén a szellőzés miatt. Ha valakinek a fenti kezelésre néhány nap alatt nem javulnak a tünetei, illetve valamilyen hajlamosító tényező nehezíti a gyógyulást, javasolt bőrgyógyászhoz fordulni.
Másik jellegzetes és gyakori képviselője a bőrgombásodásnak a „napgomba”, latinul Pityriasis versicolor, mely sokkal gyakoribb mint gondolnánk. Mivel általában nem okoz panaszt, az első tünetek megjelenése után sokszor csak hónapok, vagy évek után jönnek bőrgyógyászhoz. Ilyenkor a háton, vállakon, mellkason, esetleg hason halványbarna, vagy piros, esetleg fehéres foltok formájában láthatóak, attól függően, hogy melyik évszakban fordul orvoshoz az illető. Van amikor csak 1-2 ujjbegynyi foltot látunk összesen, de vannak nem ritkán olyan esetek is, amikor szinte az egész hát, mellkas érintett. Ezen betegséget a Malassesia furfur sarjadzó gomba okozza, mely a hajas fejbőrről terjed a hátra, mellkasra, nyakra, vállakra. Nem kiterjedt esetekben elegendő a gondosan kivitelezett külső kezelés, mely az érintett terület napi 2x kezeléséből, illetve gyógysamponos hajmosásból áll. Ha a tünetek nem frissek, vagy nagyobb területekre terjednek ki, belső, szájon át szedendő gombásodás elleni készítményekkel gyógyítható. A napgomba nevét onnan kapta, hogy ha meg is gyógyul a gombás rész, fehéres foltot hagy maga után, melynek oka nem teljesen tisztázott (ezen részen kevesebb lesz a pigmentet termelő sejt). Ezért napozáskor nem tud olyan színűre barnulni, mint a körülötte lévő, korábban nem fertőzött bőr. Ez a színeltérés nem maradandó, de türelmet igényel a pácienstől, és mindig el kell magyarázni, hogy hosszú hónapokba telik még korrekt kezelés mellett is, hogy a foltok teljesen eltűnjenek. Gyógyulás után fokozatosan szabad csak barnítani a fehér foltokat, így lesz ismét egységes színű a bőr.
A hajlatokban megjelenő piros vagy pirosas-barna elszíneződés szintén egy gyakori bőrgombásodás egyik megjelenési formája, mely főleg túlsúlyos embereknél, ill. cukorbetegeknél fordul elő. Több neve is van: Erythema intertrigo, Mycosis intertriginosa. Általában Trichophyton vagy Epidermophyton nevű gombafajok okozzák. Ilyenkor az összefekvő bőrterületek (lágyékhajlat, has redői között, nőknél mellek alatt, esetleg hónaljakban) nem szellőznek egyáltalán, ideális feltételeket biztosítva a gombák szaporodásának. A tisztálkodásra jobban odafigyelve, külső kezeléssel, illetve az összefekvő bőrterületek gézlapokkal való elválasztásával jól kezelhető, és ritkán van szükség belső kezelésre.
A szabályos, kerek, kokárda-rajzolatú piros folt szintén a gyakori bőrgomba egyik megjelenési formája. Gyorsan kialakuló, középen feltisztuló, széle fele terjedő piros folt okoz riadalmat, amely ráadásul hasonlíthat a fertőzött kullancs által terjesztett egyik betegségre, a Lyme-kór bőrtünetére is. Javasolt bőrgyógyásszal konzultálni, ha a szokásos bőrgomba elleni krémek nem használnak néhány nap alatt.

Életünk során több alkalommal is észleljük, hogy több hajszálunk hullik el a megszokottnál. Ezek nagy többsége normális folyamat része, magától rendeződik, beavatkozást nem igényel. Ha azonban ez a folyamat néhány hét alatt nem rendeződik, ill.  egy hajmosás alkalmával 150 hajszálnál is több hullik el, vagy a fésülködésnél a szokásosnál több hajszál marad a fésűben (reggel kb. 50-100 szál), kóros hajhullásról beszélünk. Ennek igen sok oka lehet, ezért kivizsgálást indít ilyenkor a bőrgyógyász.

Amennyiben nem derül fény alapbetegségre, mindkét nemben a hormonális típusú hajhullás a legvalószínűbb ok. Ezen esetben nőknél helyi (hormon tartalmú oldat) és belső kezelésre (hormonális fogamzásgátló) is van lehetőség. Férfiaknál ez a hormonális, ún. androgén típusú hajhullás igen gyakori, amikor a mindenki által ismert (kezdődhet a 20-as, a 40-es, vagy az 50-es években) magas homlok, majd a fejtetőn is megritkuló kopaszodás alakul ki. Ezen esetben igen nehéz beavatkozni, inkább csak kicsit késleltetni lehet a különböző helyi készítményekkel. Igen sokféle készítmény van forgalomban, melyek nagy része recept nélkül kapható. Ezen termékek az esetek többségében valamelyest segítenek, főleg akkor, ha nincs komoly betegség a háttérben.

Amennyiben nem diffúzan, hanem foltokban hullik a hajunk, foltos hajhullásról, alopecia areatá-ról beszélünk. Ez esetben nemcsak a hajunk hullhat foltosan, hanem a szemöldök, szakál, bajusz is. A foltos hajhullás hátterében állhat gócos fog, gócos mandula, vagy egyéb góc a szervezetben, de lehet többféle autoimmun betegség része is, ezért kivizsgálást indít ilyenkor a bőrgyógyász.